HRSM logo1

Ha a jelentkező a beküldött pályázati anyag alapján megfelel a kiírt feltételeknek, a következő lépés általában a személyes találkozás. Az egyszerűség kedvéért most ide sorolom a skype interjút is.

Van, amikor első körben egy fejvadásszal, és van amikor rögtön a reménybeli munkáltató HR szakemberével és a leendő munkahelyi vezetővel beszélgetünk. Ez egy 30-90 perces tárgyalás. Itt nem csak a tudásunkról adunk számot, bár kétségtelen, hogy szóba kerülhetnek olyan kérdések amiből jól lemérhető a tájékozottságunk. Rákérdezhetnek például egy új eljárásra, megváltozott szabályra. Válaszunkból gyorsan kiderülhet, hogy mennyire tartjuk karban a a tudásunkat.

Mégis, a legfontosabb talán, hogy megmutathatjuk a személyiségünket, és személyes benyomást alakíthatunk ki magunkról. Az állásinterjú talán a kiválasztási folyamat legkritikusabb pontja. A többi lépés egyszerűsíthető, automatizálható, Ez nem. Amíg az önéletrajz, a kompetencia tesztek elég objektívak, a személyes meghallgatásnál fontos szerepet kap az emberi tényező. Hiába kapunk egy felkészült, szakmai szempontból ígéretes jelöltet, ha már az első percekben nyilvánvaló, hogy személyisége miatt nem tud majd beilleszkedni a már meglévő munkahelyi kollektívába. Mert a személyiség is a keresett profil része. Közhelyes, de igaz, hogy a megítélésünket megalapozó kommunikáció része a megjelenés.

A ruházat

Legyen elegáns, rendezett, de érdemes elkerülni a szélsőségeket. A kihívó ruházat nem minden esetben jelent előnyt. Általában nem tudjuk előre, hogy ki ül az asztal másik oldalán. Ugyanez igaz a metakommunikációnkra. Ezzel kapcsolatban rengeteg tanácsot találunk.

Érdemes füllenteni?

Ha ügyesen felkészülünk, akkor szinte bármit el tudunk magunkról hitetni. De van értelme teljesen másnak mutatni magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk? Ezt a kérdés többször előkerül az írásaimban. Nem véletlenül. Célom a tévhitek eloszlatása. Sokan ölnek abba energiát, hogy megfeleljenek a hirdető elvárásainak. De mik azok az elvárások? Ha recepcióst, vagy biztonsági őrt keresnek, akkor jó eséllyel kitalálható. Sok esetben viszont igen nagy gyakorlatot igényel, vagy egyszerűen lehetetlen. Vegyünk egy példát!

Az egyik cég igazgatója mellé keresnek sofőrt. Főnök és beosztott sok időt fognak együtt tölteni. Fontos, hogy megfelelő személyiségű embert találjanak. Mit jelent a „megfelelő”? Ha nincs benne a hirdetés szövegében, akkor szinte lehetetlen kitalálni. Lehet, hogy az igazgató csendes, befelé forduló és elvárja, hogy a sofőr is az legyen. Lehet, hogy ő maga csendes, de kifejezetten szórakoztatná egy fecsegő kolléga. Ezt elég nehéz előre kideríteni. Persze ha elég ügyesek vagyunk, adunk némi holtjátékot az interjún a kommunikációnak, akkor ügyesen tudunk korrigálni. De ez már tényleg komoly tapasztalatot igényel. Mármint ha hitelesen akarjuk csinálni. Mert ha egyik percben extrovertáltként próbáljuk meg eladni magunkat, a másik percben már azt bizonygatjuk, hogy mennyire introvertáltak vagyunk az nem tesz bennünket hitelessé.

Inkább adjuk önmagunkat! Lehet, hogy pont ránk van szükség! Gyakori kérdés, hogy fel kell-e, vagy egyáltalán fel lehet-e készülni az interjúra. A válaszom egyértelműen igen. Ismételjük, itt most nem arra gondolunk, hogy tanuljuk meg eljátszani, hogy pont olyanok vagyunk, mint amit keresnek. Sokkal inkább arra, hogy ahhoz, hogy egy viszonylag rövid beszélgetés alatt megmutassuk, hogy milyenek vagyunk valójában, gyakorlat kell.

Interjú kérdések

Sokan gondolják, hogy vannak trükkös kérdések, amikre ha jól válaszolunk, akkor biztosan bennünket választanak. Ez nem ennyire egyszerű. Természetesen én is buzdítanék mindenkit, hogy gondolja előre végig, hogy mit válaszolna egy ilyen provokatív kérdésre: „Mi az ön gyengesége?”. Erre az egyik legügyefogyottabb válasz: „Egyszerűen tökéletes vagyok, képtelen vagyok hibázni.”

Tehát a felkészülés ne ezeknek a csodás válaszoknak a betanulásából álljon! Tisztázzuk magunkban, hogy pontosan mit is szeretnénk, és mit tudunk cserébe nyújtani. Nagyjából ezt kell röviden elmondani az interjúztató kérdéseihez igazodva.

Az interjúra ugyanis nem csak a pályázó készül, hanem a kérdező is. Áttekinti az önéletrajzot, és előre megfogalmazza a kérdéseit. Az interjúnak többnyire előre meghatározott menete van. Általában kölcsönös bemutatkozással és feszültségoldó, ismerkedő kérdésekkel kezdődik. Ezek a kérdések, illetve az arra adott válaszok is lehetnek fontosak. Megkérdezhetik például, hogy mit tudunk a cégről. Nem mutat jól, ha tájékozatlanok vagyunk. Próbáljunk meg felkészülni erre a kérdésre. Nem kell megtanulni a cég történetét, de nem árt, ha el tudjuk mondani, hogy mivel foglalkoznak, és mi ragadott meg bennük, miért gondoljuk úgy, hogy foglalkoztatásunk kölcsönösen előnyös lenne. A bevezető után számíthatunk rá, hogy szóba kerül az önéletrajzunk és a motivációs levél. Különösen a tanulmányok és az előzetes munkatapasztalat.

Tesztek

A szakmai felkészültség felmérése általában nem az interjú része, hanem külön alkalommal tesztelik. Ettől függetlenül gyakran elhangzik egy-egy szakmai kérdés, amiből gyorsan kiderülhet, hogy a jelölt mennyire tartja karban a tudását. A legfontosabb mégis a személyiség feltérképezése. Fontosak azok a kérdések, amik a konfliktuskezelésre vonatkoznak. Ezek a válaszok sokat elárulnak a személyiségünkről. Igyekezzünk a feltett kérdésekre válaszolni! A jól felépített interjú végén biztosítanak számunkra időt, hogy a kimaradt, de fontosnak vélt dolgokról beszéljünk és feltegyük kérdéseinket. Éljünk ezzel a lehetőséggel! Kérdezzük bátran a meghirdetett pozícióval, a feladatokkal kapcsolatban. Ha nem hangzik el, megkérdezhetjük azt is, hogy mikor várható döntés. Ha addig nem került szóba kérdezzünk rá a munkabérre. Azt semmiképp ne kérdezzük meg, hogy ránk esett-e a választás...