HRSM logo1

Ki is tulajdonképpen a HR-es? Amikor HR-es pozícióra jelentkező jelölteket interjúztattam, akkor soha nem mulasztottam el megkérdezni, hogy mit talál vonzónak ebben a pályában. A válasz mindig ugyanaz volt: "szeretek emberekkel foglalkozni". De mivel foglalkozik valójában a HR-es?

 

A HR az angol human resources, vagyis emberi erőforrás kifejezés rövidítése. A HR osztály régeHR-esbbi neve személyzeti osztály volt, de ma már az új név új tartalmat, új feladatkört és szemléletet is jelent. Míg a rettegett, titokzatos személyzeti osztály feladata elsősorban az emberek felvétele és elbocsátása volt, a HR osztályon folyó munka ennél sokkal összetettebb, hiszen a munkaerő-gazdálkodás döntő fontosságú egy vállalat sikerében. Az új szerep új gondolkodásmódot kíván. A munkaerő-gazdálkodás stratégiájának kidolgozásánál több szempontot is szem előtt kell tartani. A stratégiai döntések előkészítése, csakúgy, mint a napi teendő végzése sokoldalú ismereteket kíván. Kétségtelen, hogy a HR specialistának több szüksége van empatikus képességekre, mint egy útépítő mérnöknek, de úgy gondolom, hogy ennek jelentőségét sokan túlértékelik. A HR-es nem amolyan intuitív igazságosztó. Munkáját szabályok - és bármilyen illúzióromboló is - utasítások alapján végzi.

Feladatainak teljesítésekor nélkülözhetetlen a munkajogi, az adózási és a társadalombiztosítási szabályok biztos ismerete. Ezzel félig már meg is válaszoltuk a kérdést, hogy a szempontjait, érdekeit is veszi figyelembe a HR-es:? A vezetőségét, vagy a dolgozókét? A vezetőség utasításait, stratégiai céljait követve, de valójában mindkét félét. A vezetését azért, mert az ő alkalmazásukban áll, tehát elvárható tőle a céggel szembeni lojalitás. Ugyanakkor a hatékony munkavégzés, a cég eredményes működése érdekében a dolgozók érdekeit sem lehet figyelmen kívül hagyni. Hiszen a valódi értékén kezelt, helyzetével elégedett dolgozó a hatékony munkaerő. A HR-es tehát a kapocs a cégvezetés és a munkavállalók között, az ő szakmai felkészültségétől, emberismeretétől függ, hogy születik-e olyan megoldás, amely mindkét félnek a lehető legoptimálisabb. Le kell szögezni azonban, hogy a HR-es nem döntéshozó, az ő feladata a döntés-előszítés a menedzsment számára, olyan esetleges megoldások felvázolásával, melyek előnyeit és hátrányait mérlegelve a vezetőség a döntést majd meghozhatja. Bár a cég sikeres volta a cégvezetésnek és a munkavállalónak egyaránt érdeke, a két fél a sikerhez vezető utat mégis máshogy képzeli el. Hiszen a munkavállaló jól fizető, lehetőleg kényelmes állást, a vezetőség pedig kiváló, költséghatékony (olcsó) munkaerőt keres, és elvárja, hogy a dolgozók kihozzák magukból a maximumot. Az érdekek ütközése természetesen konfliktushoz vezethet, melynek kezelésében a HR-esnek nagy szerepe van. Ha emberismerete és szakértelme segítségével igyekszik objektíven felvázolni a két fél előtti lehetőségeket, akkor mindkét fél számára előnyös döntés születhet.