I. lecke
 
Hogyan fogjunk hozzá?      
  

A magyar munkaerőpiac furcsa sajátossága, hogy egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány. Vannak, akik azt mondják, hogy ez abból adódik, hogy a munkavállalók nem tartanak lépést az új igényekkel, nem képzik magukat, elavul a tudásuk, nem piacképesek. Ez persze a helyzet durva leegyszerűsítése és sok fontos kérdésre nem ad választ. Például, hogy a hiányszakmákban dolgozók miért hagyják el tömegesen az országot. De mi most nem ezeket a mély és komplex összefüggéseket vizsgáljuk.

Sokan és sokféle háttérrel keresnek munkát. Van aki munkanélküli, van akinek van munkahelye, de váltani szeretne, és van, aki most kezdi a pályát. Ezek az eltérő élethelyzetek sokszor eltérő megoldást igényelnek. Egy pályakezdő fiatal esetében szóba jöhetnek a kevésbé jól fizető állások is, amik megalapozhatják a későbbi, már mind anyagilag, mind szakmailag sikeres karriert. Más helyzetben van, aki valami oknál fogva elveszítette a jövedelmét és mindenképpen állást kell találnia. Megint más a helyzet akkor, ha valaki állásban van, de akár a szakmai fejlődés érdekében, akár magasabb jövedelem reményében, vagy bármi más okból váltani szeretne. Ezek első olvasásra természetesnek tűnnek, mégis, érdemes átgondolnunk ezeket a helyzeteket. A különböző helyzetek teljesen más motivációt jelenthetnek. Vegyük első példának a pályakezdőt! A fiatalok a tanulmányaik elvégzését követően általában nem kényszerülnek rá, hogy egyik napról a másikra önálló egzisztenciát alakítsanak ki. A legtöbb esetben számíthatnak a családi segítségre. Ráadásul általában még alakulóban az egzisztencia kialakítása, a családalapítás. Ez lehetővé teszi a nagyfokú mobilitást. Egy középkorú családfenntartó már koránt sem ilyen rugalmas. Más szempontok szerint szerint közelítve a kérdéshez azt kell mondanunk, hogy teljesen más pozícióban van az akinek van munkahelye, csak jobb feltételek között szeretne dolgozni, mint aki már évek óta képtelen elhelyezkedni

Gyakori hibák:

Miért kell foglalkoznunk ezekkel a kérdésekkel? Bármilyen pozícióból indítjuk el a keresést, az első lépés, hogy eldöntsük, mit akarunk. Fontos, hogy ennek a döntésnek legyen reális alapja. A munkaerő áru, ami egy speciális térben, a munkaerőpiacon talál vevőre. Ha el akarjuk adni ezt az árut akkor meg kell találnunk a potenciális vevőt és tisztában kell lennünk az árral. Ha valaki úgy indul neki, hogy piacképes képzettség nélkül, részmunkaidőben, ha lehetséges, akkor otthonról dolgozva szeretne dolgozni és nem adja alább havi nettó 500,000 forintnál az valószínűleg rosszul méri fel a lehetőségeit.

Ez olyan, mintha egy köntöst szeretnénk 2000 forintért eladni, amire nincs túlságosan nagy kereslet és a legtöbb boltban 500 forintért megvásárolható A másik hibát főként azok követik el, akik régóta keresgélnek és nem járnak sikerrel. Egy idő után, amikor elfogynak a tartalékok könnyen érezhetik úgy, hogy bármit elvállalnának. Ez lehet, hogy így is van, de attól még nem lesznek rá képesek, hogy bármilyen munkát elvégezzenek. A realitásérzéket a nehéz helyzetekben is meg kell őrizni. Ráadásul a munkáltató nem jótékonykodni akar, és nem egy szorult helyzetben lévő emberen akar segíteni, hanem is jobban szeret olyan valakit felvenni, aki a meghirdetett munkakörben szeretne dolgozni. Nem kelt jó hatást, ha valaki az összes meghirdetett pozícióra egyidejűleg benyújtja a pályázatát Hogyan kerüljük el a gyakori hibákat? Legyünk őszinték magunkhoz! Gondoljuk át, hogy mi az amit szeretnénk elvállalni és azt is, hogy alkalmasak vagyunk-e arra, hogy a megálmodott pozíciót betöltsük.

Egy tanulságos eset:

Az egyik ismerősöm közel egy évig volt munkanélküli. Előtte éveken keresztül dolgozott projekt managerként. Precíz ember volt, ennek megfelelően alaposan kidolgozta az álláskeresési stratégiát. Aktualizálta az önéletrajzát, készített egy alapos motivációs levele, majd összeállított egy több száz címből álló adatbázist a számításba vehető cégekből.  Csupa olyan céget választott akiket szakmai szempontból megfelelőnek tartott, jó hírük volt.  Csupán egyetlen dolgot nem vizsgált: szükségük van-e projekt managerre.